Egy kora nyári edzés

Meleg van, szinte kora nyári a hangulat. Szedelőzködünk. Megérkezik a csapat. A csapat, aki egy kis evezésre vágyik, nem akármilyen környezetben. Mindenki megtalálja a lapátját, evezésre készen. A hajót vízre bocsátjuk, mindenki beül a helyére. Hopp, még többen is vagyunk, mint húsz. Nem baj, jövök holnap. Lapátok a kézben, az edző indít. Csak lazán… de egyszerrrrre. Elindul a kis hajó. Megcsap a Duna illata, az a különleges, az a fűszeres, amilyen csak itt van, csak nekünk. Csak most. Halk beszélgetés, nevetgélés, de azért figyeljük, mit mond, mit kér az edző. Többnyire meg is csináljuk. Lassan magunk mögé hagyjuk a napot, a feladatainkat, a rohanást, mindent. Csak mi vagyunk, a hajó, a lapát és a víz. Lassan elcsendesedünk és csak húzunk. Laza, erős, száz csapás, lihegés, nagy levegő, egyszerre, csak ketten,… fárasztó de milyen jó. Itt ott a virágillatba belekeveredik valami furcsa, ott kicsit emeljük a tempót és gyakoroljuk a lassabban kilégzést. Megy le a nap. Utolsókat csillan a fákon, a vízen. Na ezt, csak itt lehet látni, a Duna közepén. Az se baj, hogy ezért meg kell dolgozni. Szeretem. Ja nem, ez már szerelem… De itt mindenki ugyanabba szerelmes.

Igen készülünk a Vogalongára, egy újabbb versenyre, vagy éppen csak a kondinkat javítjuk. mindegy is, csak itt legyünk. Csak együtt legyünk…

Vogalonga 2017 jövünk!

0 replies

Hagyj üzenetet

Vélemény, hozzászólás?