Bejegyzés

Egy kora nyári edzés

Meleg van, szinte kora nyári a hangulat. Szedelőzködünk. Megérkezik a csapat. A csapat, aki egy kis evezésre vágyik, nem akármilyen környezetben. Mindenki megtalálja a lapátját, evezésre készen. A hajót vízre bocsátjuk, mindenki beül a helyére. Hopp, még többen is vagyunk, mint húsz. Nem baj, jövök holnap. Lapátok a kézben, az edző indít. Csak lazán… de egyszerrrrre. Elindul a kis hajó. Megcsap a Duna illata, az a különleges, az a fűszeres, amilyen csak itt van, csak nekünk. Csak most. Halk beszélgetés, nevetgélés, de azért figyeljük, mit mond, mit kér az edző. Többnyire meg is csináljuk. Lassan magunk mögé hagyjuk a napot, a feladatainkat, a rohanást, mindent. Csak mi vagyunk, a hajó, a lapát és a víz. Lassan elcsendesedünk és csak húzunk. Laza, erős, száz csapás, lihegés, nagy levegő, egyszerre, csak ketten,… fárasztó de milyen jó. Itt ott a virágillatba belekeveredik valami furcsa, ott kicsit emeljük a tempót és gyakoroljuk a lassabban kilégzést. Megy le a nap. Utolsókat csillan a fákon, a vízen. Na ezt, csak itt lehet látni, a Duna közepén. Az se baj, hogy ezért meg kell dolgozni. Szeretem. Ja nem, ez már szerelem… De itt mindenki ugyanabba szerelmes.

Igen készülünk a Vogalongára, egy újabbb versenyre, vagy éppen csak a kondinkat javítjuk. mindegy is, csak itt legyünk. Csak együtt legyünk…

Vogalonga 2017 jövünk!

Aki azt hiszi, hogy csak úgy be lehet ülni a sárkányhajóba…

Aki azt hiszi, hogy csak úgy be lehet ülni a sárkányhajóba, az nagyon téved. Kőkemény felkészülés előzi meg azt, hogy megfelelő erőnléttel tudjunk evezni, és ez most sem lesz másképp a Vogalonga 2017 – 43. futamán.

Igen, főként tavasztól őszig evezünk a dunán, de mi télen sem fosztjuk meg magunkat a mozgás örömétől, a csapatszellemtől. Tornateremben erősítünk, gyakorlunk, de ha nincs edző bá, akkor ahogy a képen is látszik, hát aerobikozunk. Igen, még a fiúk is. Nincs kifogás. mert mi komolyan szeretjük a sárkányhajót. Különben nem csinálnánk…

 

A sárkányhajó életérzés…

Sokféle sportot ki lehet próbálni, de aki már egyszer ült hajóban (csónak, lélekvesztő, kajak, kenu, sárkányhajó, vitorlás,…) az biztosan nem felejti el egyhamar ezt az érzést.

Így vagyunk mi is ezzel, akik már jó ideje beültünk a sárkányhajóba és újra és újra visszaülünk. De ez nem a versenyekről szól. Persze nem mondom, időnként amatőrként is meg-megmérettetjük magunkat, és tényleg jól esik a nyakunkban egy érem, de ez nem erről szól. Amikor beülsz a hajóba csak Te vagy és a víz. A többiek, akikkel fel kell venned a ritmust, egyfajta harmóniában kell lenned a környezeteddel. Fél füllel hallod az edződ utasításait, de egy idő után ez is egyre halkul. Hallod ahogy a lapátod a vízbe merül, húzol egy nagyot, szépen kiemeled majd vissza. Oldalra pillantasz, látod a partod. Érzed a víz illatát, látod a naplementét. Megszűnik minden. Feltöltődsz. Ez egy másik világ. A rohanó hétköznapoból kijutsz a nyugalom szigetére.

Nyomja a feneked az ülés, elgémberedett, remegő lábakkal szállsz ki, de kit érdekel. Az előbbiekért ülsz bele  újra.

És ezért ülünk bele újra a 43. alkalommal, merthogy lesz újra Vogalong 2017-ben is!